Kiutasított bűnözők második esélyt kapnak egy call centerben
Alberto Salagan története sokak számára ismerős lehet, hiszen a közép-amerikai migráció és a deportálás kérdése egyre inkább a középpontba kerül az Egyesült Államok és Mexikó viszonyában. Alberto januárban, 30 évesen, először lépett Mexikó földjére, pedig gyermekként, mindössze hat hónaposan vitte el a családja az Egyesült Államokba. Az acapulcói születésű fiatal a kaliforniai felnőtté válása során a bandák vonzerejével találkozott, ami végül letartóztatásához és deportálásához vezetett. Amikor San Diegóban letartóztatták bandatevékenységek miatt, éppen Donald Trump hivatalba lépésekor került vissza Mexikóba, ahol minden bizonnyal sokkoló élményekkel kellett szembesülnie. „Az volt az első gondolatom, hogy teljesen elveszett vagyok. Nincs családom, nincs étkem, nincs ruhám, semmim” – mondta Alberto, utalva arra, mennyire megviselték az események.
Alberto nyelvtudása azonban segítette abban, hogy ne süllyedjen le a nyomorba. A deportáltakat támogató szervezet segítségével tudomást szerzett arról, hogy egy helyi cég, az EZ Call Center angolul beszélő munkatársakat keres. Bár a telefonos értékesítési munka alacsony fizetéssel jár, az alapbér mellett kapható jutalékok révén Alberto stabilitást talált, amelyre szüksége volt a talpra álláshoz. „Tennem kellett valamit, hogy újra talpra álljak. A call centernek köszönhetően most már sikerült” – tette hozzá.
Az EZ Call Center munkatársainak többsége hasonló sorsú deportált, beleértve a cég tulajdonosát, Daniel Ruiz-t is, aki szintén Mexikóban született, de az Egyesült Államokban nőtt fel, mielőtt alacsony szintű kábítószerbűncselekmény miatt deportálták. Daniel megérti munkatársai kezdeti zűrzavarát, hiszen mindannyian a saját kulturális identitásukkal küzdenek. „Mindannyian átéljük a kultúrsokkot” – mondja, miközben a telefonhívások zaja körülveszi. Az ügynökök a telefonon keresztül hosszú listákat hívnak, egyesek promóciós, míg mások tartozásbehajtással vagy refinanszírozással foglalkoznak. Az ügynökök folyékonyan beszélnek angolul, a vonal másik végén lévő ügyfelek pedig nem is sejtik, hogy Mexikóból beszélnek velük.
Daniel Ruiz tapasztalatai és a deportáltakkal kapcsolatos ismeretei alakították üzleti döntéseit. Az EZ Call Center mellett egy humanitárius szervezetet is alapított, Borderline Crisis Center néven, amely élelmet, szállást és támogatást nyújt a deportáltaknak, amikor visszatérnek Mexikóba. A Trump-adminisztráció beiktatása után több millió illegális bevándorló eltávolítását ígérte, és az első hónapokban a bevándorlási hatóságok több helyszínen is razziáztak. A mexikói humanitárius szervezetek, köztük a Borderline Crisis Center, felkészültek a visszatérők tömeges érkezésére, azonban ez a várakozás eddig nem vált valóra.
A mexikói kormány legfrissebb adatai szerint az Egyesült Államokból deportáltak száma a Trump-adminisztráció második időszakának első három hónapjában alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában. Claudia Sheinbaum, Mexikó elnöke elmondta, hogy február és április között majdnem 39 ezer deportált érkezett, ebből 33 ezer mexikói állampolgár volt. Az adatok azt mutatják, hogy a migrációs „találkozók” száma az Egyesült Államok déli határán a legalacsonyabb szinten van évek óta, ami részben a Trump-adminisztráció által bevezetett szigorúbb intézkedéseknek tudható be.
A deportáltak számára a munkalehetőségek különösen fontosak a bűnözésbe való visszasüllyedés elkerülése érdekében. Az EZ Call Center mellett a nagyobb American Survey Company is deportált munkavállalókra támaszkodik. Az ASC-nek körülbelül 550 telefonos munkaállomása van Tijuana városában, ahol az ügynökök választási közvélemény-kutatásokkal és ügyfélelégedettségi felmérésekkel foglalkoznak. „Ami az Egyesült Államokban történt, az ott is marad” – mondja mosolyogva Nora Diaz, az ASC vezető munkatársa, utalva arra, hogy nem végeznek háttér-ellenőrzést.
Luis Luna, aki szintén a deportáltak között van, elmondta, hogy a munkája lehetőséget adott számára a rehabilitációra. „A családom itt nincs, az ASC a családom” – mondta, hangsúlyozva, mennyire fontos számára a munkahelyi közösség. Az ASC-nél a „ne kérdezz, ne mondj” politika segít a deportáltaknak új életet kezdeni. Luis példája jól mutatja, hogy a telefonos munka milyen stabilitást nyújthat a bűnözésből való kilépéshez.
Bár a Trump-adminisztráció deportálási programja nem éri el azt a szintet, amit sokan vártak, a deportáltak, mint Alberto és Luis, folyamatosan igénylik a támogatást, hogy újraépíthessék életüket. Tijuana városában sokan megtalálják a reményt egy telefonvonal végén, ahol új lehetőségek várják őket.
Ezeket is érdemes megnézni
Az OpenAI megerősítette, hogy a non-profit irányítja a jövőt a kritikák ellenére
Trump elárulta az amerikai gazdaság alapjait – a következmények kaotikusak lesznek
