Óriás tintahal feltűnt az óceán mélyén

A közelmúltban egy lenyűgöző tudományos felfedezés történt: először sikerült felvenni a világ legnagyobb fej nélküli puhatestűjének, a kolosszális tintahalnak a természetes élőhelyén, ami hatalmas jelentőséggel bír, hiszen a faj felfedezése óta, amely közel 100 évvel ezelőtt történt, ez az első alkalom, hogy élőben láthattuk a fajt. A felvétel során egy 30 centiméter hosszú, fiatal kolosszális tintahalat sikerült megörökíteni, amely a Dél-Sandwich-szigetek körüli, 600 méteres mélységben úszott az Atlanti-óceánban.

A felfedezést egy tudósokból álló csapat végezte, melynek vezetője a Essexi Egyetem munkatársa, Dr. Michelle Taylor volt. A kutatócsoport márciusban, egy 35 napos tengerbiológiai kutatóexpedíció keretében indult útnak, hogy új tengeri életformákat találjanak. A kutatók úgy vélik, hogy a kolosszális tintahalak akár 7 méter hosszúra és 500 kilogramm súlyúra is megnőhetnek, ezzel a legnehezebb gerinctelen állatnak számítanak a Földön. Érdekes, hogy a felvétel éppen a faj első azonosításának 100. évfordulójára esett, ami különösen szimbolikus jelentőséggel bír a tudományos közösség számára.

A Schmidt Óceáni Intézet Falkor (too) nevű kutatóhajójának legénysége egy távirányítású járművet használt a tintahal megfigyelésére. Dr. Taylor elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos benne, hogy pontosan milyen fajt látnak, de a tintahal szépsége és szokatlan megjelenése arra ösztönözte őket, hogy rögzítsenek róla felvételt. A felvételt később Dr. Kat Bolstad, egy másik szakértő is megerősítette, aki hozzátette, hogy a tintahalakkal korábban leginkább csak a bálnák és tengeri madarak gyomrában talált maradványok formájában találkoztak.

A kolosszális tintahallal kapcsolatos ismereteink még mindig nagyon korlátozottak, hiszen az állatok életciklusának részletei nem ismertek. Az is érdekes, hogy a fiatal tintahalak átlátszó megjelenése idővel eltűnik, és felnőttként már nem rendelkeznek ezzel a jellegzetességgel. További megkülönböztető jellegzetességük a karjaik közepén található horog, amely segíti őket a zsákmány megszerzésében. Korábban már rögzítettek felnőtt tintahalakat, amelyeket halászok filmeztek, de élő példányt még sosem láttak ilyen mélységben.

A Természettudományi Múzeum szakértői arra figyelmeztettek, hogy nehéz megbecsülni a kolosszális tintahalak globális populációját. 2022-ben a múzeum arra figyelmeztetett, hogy a megfigyelések hiánya miatt ezek az óriási gerinctelenek a mai napig a legenda és a valóság határvonalán egyensúlyoznak. Az expedíció során a kutatók egy másik izgalmas felfedezést is tettek: januárban sikerült először felvenni egy gleccser üvegtintahalat is. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Óceáni Intézet ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a két különböző tintahal első észlelése egymást követő expedíciókon rendkívüli esemény, amely jól mutatja, mennyire keveset tudunk még a déli óceán lenyűgöző lakóiról.

Ezek a felfedezések folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy az óceán tele van még megoldásra váró rejtélyekkel. A tudományos közösség számára ez a kolosszális tintahal élőben történő megfigyelése egy újabb lépést jelent a tengeri élővilág mélyebb megértéséhez. Az expedíció és a felvétel fontossága nemcsak a tintahalak, hanem a tengeri ökoszisztémák védelme szempontjából is kiemelkedő, hiszen a kutatások segíthetnek megérteni az óceánok állapotát és a bennük élő fajok jövőjét.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c99pg13yv32o