Dinoszauruszok tömegsírjának rejtélye a Halál Folyóján

Alberta, Kanada zöldellő erdőségei alatt egy monumentális tömegsír rejtőzik, ahol több ezer dinoszaurusz maradványai találhatók, akik egyetlen csapásra, egy pusztító napon vesztek oda. Egy paleontológusokból álló csoport érkezett a Pipestone Creekhez, amely találóan „Halál folyójának” is nevezett terület, hogy megfejtsenek egy 72 millió éves rejtélyt: hogyan haltak meg ezek az ősi lények? Az események tisztázása a nehéz kalapács csapásával kezdődik, mivel brutális erő szükséges ahhoz, hogy feltörjék azt a vastag kőréteget, amely a „paleológ” alatt rejtőzik – így jellemzi a feltárást Emily Bamforth professzor, aki a kutatás vezetője. Amint csapata elkezdi a finomabb munka, a föld és por rétegeinek eltávolítását, egy kaotikus fosszilis csontváz lassan feltárul. Bamforth professzor megjegyzi, hogy az ott található nagy csonttömeg valószínűleg a csípő egy része, és a környéken található hosszú, vékony csontok mind bordák. Az egyik csont, amelyet nem tudnak azonosítani, a Pipestone Creek egyik rejtélyes darabja.

A BBC News stábja is ellátogatott Pipestone Creekhez, hogy tanúja legyen ennek az ősi temetőnek a méreteinek, és lássa, hogyan rakják össze a kutatók a nyomokat. Az eddig összegyűjtött fosszíliák számos új felfedezést hoztak, amelyeket folyamatosan kutatnak. A csontok mind a Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartoznak, amely a Triceratops rokonaként élt a késő krétakorban. Ezek az állatok körülbelül öt méter hosszúak és két tonnásak voltak, nagy fejjel, jellegzetes csontpárnával és három hornyal. A legszembetűnőbb jellemzőjük egy nagy dudor volt az orron, amit „boss”-nak neveznek. A feltárás időszaka éppen most kezdődött, és minden évben őszig tart. A terület, ahol a csapat dolgozik, rendkívül sűrűn tele van csontokkal; Bamforth professzor becslése szerint négyzetméterenként akár 300 csont is található. Eddig egy teniszpálya méretű területet ástak ki, de a csontágy egy kilométer hosszan terjed a domboldalon.

A professzor kiemeli, hogy a terület sűrűsége lenyűgöző. „Úgy hisszük, hogy ez Észak-Amerika egyik legnagyobb csontágyának számít. A világ ismert dinoszauruszfajainak több mint fele egyetlen példány alapján van leírva. Itt viszont több ezer Pachyrhinosaurus maradványa található.” A paleontológusok azt feltételezik, hogy ezek a dinoszauruszok hatalmas csordákban vándoroltak, több száz mérföldet megtéve a déli területekről, ahol a telet töltötték, észak felé a nyári táplálékföldekre. A terület, amely sokkal melegebb éghajlattal rendelkezett, dús növényzettel volt borítva, bőséges táplálékot biztosítva ennek a hatalmas növényevők csoportjának.

A Pipestone Creek nemcsak a Pachyrhinosaurus otthona volt. Ezen a vidéken még nagyobb dinoszauruszok is éltek, és ezek tanulmányozása elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük ezt a régi ökoszisztémát. Két órás autóútra található a Deadfall Hills, ahol a paleontológusok nem ásnak, mivel hatalmas csontok hevernek a parton, amelyeket a víz kimostott a sziklákból. Itt gyorsan észlelnek egy nagy csigolyát, valamint bordákat és fogakat, amelyek a sárban hevernek. Jackson Sweder paleontológus különösen érdeklődik egy dinosaurusszá alakuló csontdarab iránt, amely valószínűleg egy Edmontosaurus része. „Amit itt találunk, az többségében egy kacsacsőrű dinoszaurusz, amely körülbelül 10 méter hosszú lehet” – mondja.

Sweder a közeli Grande Prairie város Philip J Currie Dinoszaurusz Múzeumának gyűjteményvezetője, ahol a két óriás csontjait tisztítják és elemzik. Jelenleg egy hatalmas Pachyrhinosaurus koponyáján dolgozik, amely körülbelül 1,5 méter hosszú és „Big Sam” néven ismert. Megmutatja, hol kellene lennie a három hornynak a fejfedőn, de a középső hiányzik. „Az összes viszonylag teljes koponyán van egy tüske ott” – mondja. „De ennek a kis unikornis tüskének úgy tűnik, hogy nyoma sincs.” Az évek alatt a múzeum csapata 8000 dinoszaurusz csontot gyűjtött össze, és a labor padlója fosszíliákkal van tele. A különböző méretű Pachyrhinosaurus csontok sokasága lehetővé teszi a kutatók számára, hogy többet tudjanak meg a dinoszauruszok biológiájáról, és válaszokat találjanak arra, hogyan nőnek és hogyan formálódik a közösség.

A kutatások során a paleontológusok arra a kérdésre is keresik a választ, hogyan halhattak meg ennyien egyszerre a Pipestone Creek területén. Bamforth professzor úgy véli, hogy a dinoszauruszok egy szezonális vándorlás során kerültek egy katasztrofális eseménybe, amely gyakorlatilag kiirtotta a csordát. Az összes jel arra utal, hogy ez a katasztrofális esemény egy villámáradás volt, amely talán egy hegyi vihar következtében keletkezett, és hatalmas víztömeget zúdított a csordára, fákat tépve ki gyökerestől. Bamforth professzor hangsúlyozza, hogy a Pachyrhinosaurusoknak nem volt esélyük. „Ezek az állatok nem tudnak gyorsan mozogni a hatalmas számuk miatt, és nagyon nehezek, így nem jók az úszásban sem.” A helyszínen található kövek a gyorsan áramló víz által keltett üledékörvényeket mutatják, mintha a pusztítás időben megfagyott volna.

Ez a rémálom a dinoszauruszok számára most a paleontológusok álma. Bamforth professzor megjegyzi: „Tudjuk, hogy minden alkalommal, amikor itt vagyunk, 100%-os garanciával találunk csontokat. És minden évben felfedezünk valami újat a fajról.” Ahogy a csapat összepakolja az eszközeit, tudják, hogy még sok munka vár rájuk. Csak a felszínt karcolták meg abból, ami itt van, és sok más ősi titok vár még a felfedezésre.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c0k3x8lmje1o