Öt év kínai börtön után: egy ausztrál férfi hihetetlen túlélési története

Matthew Radalj, egy ausztrál állampolgár, aki öt évet töltött a pekingi No. 2 börtönben, most nyilvánosságra hozta borzalmas tapasztalatait. A börtön körülményei, amelyekről beszámolt, szörnyűek voltak: durva fizikai büntetések, kényszerített munka, élelmiszermegvonás és pszichológiai kínzás. Radalj a börtönben tapasztalt borzalmakat nemcsak saját élményei alapján mesélte el, hanem több egykori fogollyal is megosztotta tapasztalatait, akik szintén megerősítették a történetét. Az interjúk során sokan inkább névtelenséget kértek, mivel féltek a megtorlástól az országban élő szeretteik miatt.

Radalj története 2020. január 2-án kezdődött, amikor letartóztatták. Az állítása szerint egy mobiltelefon kijelzőjének javítása körüli vitából adódott a konfliktus, amelyet a boltban dolgozók provokáltak ki. A rendőrségen töltött 48 órája alatt nem kapott enni vagy inni, és rendszeres veréseknek volt kitéve. Végül a nyomás alatt aláírt egy hamis vallomást, amelyben rablásért mondta magát bűnösnek, abban a reményben, hogy ezzel csökkentheti a börtönbüntetése időtartamát.

A börtönbe kerülve Radalj egy különböző fogvatartottakat elhelyező központba került, ahol még brutálisabb körülmények között kellett élnie. Az ottani szabályok rendkívül szigorúak voltak, például a foglyok hónapokig nem fürödhettek, és a vécét is csak meghatározott időpontokban használhatták. A higiéniai körülmények kritikán aluliak voltak, hiszen a felettük lévő vécékből folyamatosan csepegett a szennyvíz.

Miután végre a „normális” börtönbe került, Radalj azt tapasztalta, hogy a cellák zsúfoltak, a világítás soha nem alszik ki, és az étkezéseket is ugyanabban a helyiségben kellett lebonyolítaniuk. A börtön lakói között sok afrikai és pakisztáni fogoly volt, de akadtak közöttük brit, amerikai, latin-amerikai, és észak-koreai is. A legtöbben drogfutárként voltak elítélve.

A börtönélet egyik legszörnyűbb aspektusa a pszichológiai tortúra volt. Radalj beszámolt egy úgynevezett „jó magaviselet pontozási rendszerről”, amely elméletileg lehetőséget biztosított a büntetés csökkentésére. A foglyok havonta maximum 100 pontot szerezhettek, ha különféle feladatokat teljesítettek, például a Kommunista Párt irodalmának tanulmányozását vagy a börtön gyárában végzett munkát. Azonban a rendszer valójában csak a foglyok manipulálására szolgált, hiszen a büntetéseket úgy alakították, hogy a foglyok soha ne érhessék el a szükséges pontszámot a büntetésük csökkentésére.

Radalj elmondta, hogy a börtönélet során az étkezések minősége is kritikán aluli volt. Az ételek főleg káposztából álltak, amelyet tisztátlan vízben főztek, és ha szerencséjük volt, némi hús is került a tányérjukra. A börtön lakói folyamatosan éhesek voltak, mivel a táplálkozásuk rendkívül szegényes volt, és az élelmiszerek kiegészítésére is szigorú korlátozások vonatkoztak. Azok a foglyok, akik nem dolgoztak a börtön gyárában, nem kaphattak extra élelmiszereket a családjuktól.

A börtönben töltött idő alatt Radalj titokban naplót vezetett, amelyben megörökítette élményeit. A börtönőrök azonban felfedezték a tervét, és további büntetéseket helyeztek kilátásba. Végül, amikor 2024. október 5-én elhagyta a börtönt, sikerült elrejtenie a naplót az öltönyében, így sikerült megőriznie a tapasztalatait.

Miután visszatért Ausztráliába, Radalj elhatározta, hogy segít más foglyok családjának, akik évek óta nem hallották a szeretteiket. Jelenleg folyamatosan kapcsolatot tart a volt rabtársaival, és azon fáradozik, hogy felhívja a figyelmet a börtönökben tapasztalható embertelen körülményekre. Az ő története nem csupán egyéni sors, hanem egy figyelmeztetés is a börtönrendszerek működésére és az emberi jogok megsértésére. Radalj a szabadulás után új életet kezdett, de az élmények hatása még mindig kísérti őt, és elmondása szerint a szabadság érzése mellett felelősséget érez a börtönben maradt társai iránt is.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c629664xp57o