Ötven évvel a háború után új amerikai kihívással néz szembe Vietnam – vámokkal

A forró vietnami délutánon Tung Linh, a húszéves egyetemista, szavait hallva az ember elgondolkodhat a történelem hatalmán és a fiatal generációk emlékezetén. Linh elmondta, hogy „alapvetően semmit sem tud” a háborúról, amely évtizedeken át dúlt hazájának kommunista és az Egyesült Államok által támogatott déli része között. A háború, amely a vietnami emberek életét gyökeresen megváltoztatta, nagyszülei harcain keresztül érintette őt, de ma már egy olyan világban él, ahol az égen repülőgépeket látva nem érez félelmet, mint ahogy azt nagyszülei tették. A vietnami zászló kis sárga csillagja a piros téglalapban éppen az arcához tapadt, miközben a Ho Si Minh-városban élő fiatalok az ország háború utáni újraegyesülésének 50. évfordulójára készültek.

A mai Vietnam drámaian eltér attól az országtól, ahonnan az amerikai csapatok kivonultak. Az ország dinamikusan fejlődik, gazdagodik, és a kommunista vezetés a kapitalizmus irányába mozdult el. A céljaik között szerepel, hogy Kínához hasonlóan megbízható gyártási központtá váljanak, sőt, alternatívát nyújtsanak Kínának. Ennek a törekvésnek azonban kockázatai is vannak, különösen Donald Trump kereskedelmi háborúja alatt, amely miatt az Egyesült Államok 46%-os vámot helyezett kilátásba Vietnámra. Ez a lépés komolyan veszélyeztetheti az ország gazdasági potenciálját.

Vietnám története során sokféle kihívással nézett szembe: francia gyarmati uralom, kínai vazallus státusz, és két évtizeden át Amerika proxy harcának színhelye volt, amely a kommunizmus terjedését próbálta megfékezni Délkelet-Ázsiában. Azonban a földrajzi helyzete soha nem engedi meg, hogy elkerülje a nagyhatalmak közötti feszültségeket. Vietnám fiatal ország, amelynek medián életkora 33 év, ami jelentősen fiatalabb, mint Thaiföld vagy Kína, és sokkal fiatalabb, mint Japán.

Linh elmondta, hogy gazdaságtant és marketinget tanul, és szeretné sikeressé tenni Vietnamot. „És igen, sikeres szeretnék lenni én is” – árult el egy mosolyt, amikor erről faggatták. A város, ahol él, Ho Si Minh-város, ma már egy hatalmas metropolisz, 10 millió lakossal, és a forgalom, üvegfelhőkarcolók, ötcsillagos szállodák, éttermek és masszázsszalonok jellemzik. Az 1975-ös háború ideológiai hatásai szinte eltűntek, a város neve pedig mára a győztes kommunista vezetőről, Ho Si Minh-ről lett elnevezve, de a helyiek továbbra is Szaigonnak hívják.

A háború utolsó napján a déli Vietnam végleg eltűnt a térképről, amikor az északi tankok átszakították a elnöki rezidencia kapuját, és a vörös zászlót a sárga csillaggal a palota tetejére emelték. A háború több mint két évtizedes, véres konfliktusa végleg véget ért, de a győzelem hatalmas árat követelt: becslések szerint hárommillió ember halt meg a harcok során. Az 1968 és 1975 közötti időszakban több bombát dobtak Vietnámra, mint a második világháború összes harctere alatt.

Bár sokan ünnepelték a „reunifikáció” évfordulóját, mint Linh is, a háborúról való beszélgetések elkerülése jellemző. A fiatal lány és barátai örömmel fogadták a katonákat, akik a felvonulásra készültek. „Izgatott vagyok, mert ez a nap a mi újraegyesülésünkről szól” – mondta Linh, bár válasza kissé előre megfontoltnak tűnt a kormány által kijelölt kísérő jelenlétében. Azonban a jövő iránti lelkesedése nem egyedi, hiszen más fiatalok is hasonlóan gondolkodnak.

Minh, egy 18 éves lány, aki ügyvéd szeretne lenni, a gazdagságra vágyik, és azt mondta, hogy „nem dühösek” az amerikaiakra, hiszen a múlt már mögöttük van. A vietnami vezetés is hasonló ambíciókat tűzött ki. A kommunista párt új vezetője, To Lam, arra törekszik, hogy csökkentse a bürokráciát, és jelentős lépéseket tett a kormányzati struktúrák leegyszerűsítésére. Az ország 63 tartományát és városát 34-re csökkentik, a minisztériumok száma pedig 30-ról 17-re csökken. Az ambíció óriási, hiszen a középjövedelmű csapdából eddig csak Szingapúr tudott kitörni, és Vietnám az a célja, hogy a második legyen.

A háború utáni vietnami diaszpóra, amely mintegy hatmillió embert számlál, különböző országokban él, és sokan közülük ma már visszatértek, hogy hozzájáruljanak a gazdaság fejlődéséhez. A Vietnámba érkező befektetések áramlása egyre erősödik, különösen az elektronikai ipar területén. Az utóbbi években a vietnami kormány támogató politikájával sok külföldi vállalkozás számára vonzó célponttá vált.

Az amerikai-kínai kereskedelmi háború új lehetőségeket teremtett Vietnám számára, de a fiatal ország most újra választás elé állítva áll: Amerika vagy Kína? E választás nehézségei ellenére Vietnám igyekszik megtartani a kapcsolatokat mindkét nagyhatalommal. Nemrég Xi Jinping kínai vezetőt is fogadták, ami a baráti kapcsolatok megerősítését célozta. Azonban a két ország közötti viszonyok sokkal bonyolultabbak, mint amilyennek látszanak, hiszen Vietnam folyamatosan egyensúlyozik a két nagyhatalom között.

Azok, akik a háborúban részt vettek, mint például Le Thanh Gian, ma már békevágyó üzenetet közvetítenek. „Nincs haragom többé. A békére van szükségünk, és már sokat fejlődtünk” – mondta, miközben emlékezett a múlt harcaira. A vietnami emberek jövője most már a jövőbeli együttműködésről szól, hiszen a gazdasági fejlődés és a barátságos kapcsolatok kialakítása a cél.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cjewggl0yqeo