Veszélyeztetett axolotlok szabadon engedése új reményeket hoz

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, az örökké mosolygós mexikói axolotl, nem várt módon prosperálni kezdett, miután mesterséges vizes élőhelyekre engedték szabadon – derítették ki tudósok egy friss tanulmányban. Ez az eredmény reményt adhat a jövőjére nézve, hiszen az axolotl a kihalás szélére került az utóbbi évtizedekben. A kutatók 18, fogságban tenyésztett axolotlt engedtek szabadon egy Mexikóváros közelében helyreállított, mesterséges vizes élőhelyen. A kutatás során a tudósok rádióadóval látták el az állatokat, és arra a megállapításra jutottak, hogy mindkét helyszínen sikeresen túléltek és táplálkoztak – sőt, még súlyt is gyarapítottak.

A kutatás vezetője, Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem munkatársa, lenyűgözőnek nevezte az eredményeket. A kutatás megállapításai a PLoS One tudományos folyóiratban lettek publikálva, és azt sugallják, hogy az axolotl visszahozható a természetes élőhelyére. Xochimilco vizei, amelyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok alakítottak ki, egykor tele voltak ezekkel a különleges kétéltűekkel. Azonban Mexikóváros terjeszkedése, a városiasodás, a szennyezés és egyéb nyomásgyakorló tényezők hatására az axolotl a kihalás szélére került, és egyes becslések szerint már csak körülbelül 50 példány maradt az élőhelyén.

Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem munkatársa és a kutatás egyik vezetője úgy véli, hogy ha elveszítjük ezt a fajt, akkor a mexikói identitásunk egy részét is elveszítjük. Az axolotl nem csupán egy kétéltű, hanem egy ikonikus lény is: az azték legenda szerint egy isten, Xolotl, aki a salamandra formájában rejtőzik, a tűz és a villám istene. „Ha sikerül helyreállítani ezt a vizes élőhelyet és növelni az axolotl populációját egy több mint 20 milliós városban, akkor reményt adhatunk az emberiségnek” – tette hozzá Dr. Zambrano.

A kutatók a szabadon engedés előkészítéseként helyi gazdákkal és önkéntesek csapatával együtt dolgoztak, hogy vizes élőhelyi „menedékeket” hozzanak létre az axolotl számára. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz tisztítására. Az állatokat két helyszínen engedték szabadon – az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőfejtő, amely az évtizedek során mesterséges vizes élőhellyé alakult. Minden állatot megjelöltek egy rádiós nyomkövető eszközzel, így nyomon követhették őket.

A kutatás során kiderült, hogy az axolotlok nemcsak hogy túlélték a szabadba engedést, hanem a visszafogott példányok súlyt is gyarapítottak, ami arra utal, hogy sikeresen vadásztak. A megfigyelések során érdekes betekintéseket nyertek az axolotl viselkedésébe is: néhány példány több időt töltött egy másik egyed társaságában, mintha barátságokat alakítanának ki egymással.

Ironikus módon, ezek a vonzó kétéltűek a világ laboratóriumaiban és házi akváriumokban számos példányban jelen vannak. Biológiai szempontból is lenyűgözőek, mivel képesek regenerálni testük bármely sérült vagy elveszett részét. Jelenleg kutatások folynak annak megértésére, hogy ezt a képességet orvosi célokra is felhasználhatóvá lehet-e tenni. Azonban a Mexikóváros mocsaras élőhelyeiben még sok munka vár a feladatok elvégzésére, hogy megtisztítsák és helyreállítsák az élőhelyet, és lehetőséget adjanak a vadon élő axolotl számára a regenerálódásra.

Dr. Ramos szerint a világ számos állata elveszíti élőhelyét, és a helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – ehhez azonban sok ember összefogására van szükség. „Nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy részt vegyél – a világ mindenki számára kínál lehetőséget arra, hogy segítsen.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo