A zene végigkíséri az emberiség egész történelmét, éppen ezért nagyon keveset tudunk a valódi eredetéről. Valószínűleg az énekléssel kezdődött, és aztán kezdtek el kezdetleges hangszereket készíteni, mint pl. egyszerű sípokat, ütős hangszereket, stb.
A dallamok és hangszerek használata nem annyira a szórakozás-szórakoztatás célját szolgálta, mint inkább afféle vallási, mágikus szertartások keretében került rá sor, amikor az isteneket akarták valamely, számukra hasznos dologra rábírni.
Például az esőtáncnak nagy szerepe volt, vagy akár a vadászatok előtti zene és tánc, amely arra volt hivatott, hogy bőséges legyen a zsákmány aznap.
Az ókorban már megjelent a költészet is, és szorosan összefonódott a zenével, melyet nemcsak vallási szertartásokon adtak elő, de szórakozásra-szórakoztatásra is.
A középkorban a kereszténység megjelenésével és elterjedésével hódító útjára indult az egyházi zene, mely sokáig egyeduralkodó volt.
Fokozatosan fejlődött a zene az egyszerűbb dallamoktól a mind bonyolultabbakig, a reneszánsztól egészen a modern zenéig. A zene hódító útja mai nap is folytatódik, és nagy hatást gyakorol a mai ember életére, elméjére is.
Testi és mentális állapotunkra is jótékony
Számos tanulmány született már azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen hatást gyakorol elménkre a zene, azonban ezek eredménye nem egységes. Ugyanis az, hogy egyes zene milyen hatást gyakorol agyunkra nagymértékben függ az aktuális kedélyállapottól, a már átélt tapasztalatoktól, és a kognitív funkcióktól is.
Az egyes zenei stílusok is más és más hatást váltanak ki, pl. a blues megnyugtat, a rock feltölt energiával, ha fáradtak vagyunk, és az úgynevezett “gépzene” pl. kiválóan alkalmas arra, hogy lendületet adjon az edzéshez.
A klasszikus zene hallgatása kiváló a befelé forduláshoz, elmélkedéshez, de a kreativitást is fokozhatja.
A zene pozitív hatásaihoz tartozik, hogy segít a beilleszkedésben, fejleszti a verbális kifejezésmódot, és egy orvosi szaklap szerint a zenehallgatás a fájdalmak leküzdésében is segíthet.
Kodály Zoltán szerint zene nélkül is lehet élni, végül is a sivatagon át is vezet út, de miért mennénk arra, ha virágzó kertek alján is mehetünk?
